Richard Wagner
Wilhelm Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német zeneszerző, karmester, operaszövegkönyv-író és esztéta.
Értékelése
Elsősorban operáival – vagy ahogy ő nevezte őket – „zenedrámáival” vált ismertté. Zeneműveire jellemző (főleg későbbi korszakából); az ellenpotozásos szerkesztés, gazdag kromatika és harmóniavilág, valamint a gazdag hangszerelés. Zenedrámáiban megtalálhatók: különleges karakterek és helyszínek, izgalmas történelmi elemek, és a romantikus mondavilág. Wagner zenei nyelvezete, különleges kromatikájával és atonalitásával, megelőlegezte a későbbi európai komolyzenét. A zenei gondolkodásmódot a Gesamkunstwerk (összművészet) gondolatával alakította át, e gondolat csúcspontja a Der Rings des Nibelungen (A Nibelung gyűrű) című nagyhatású, 4 operából álló ciklusa volt. (1876)
Wagner megítélése a mai napig ellentmondásos; mind zenei-, drámai újításai, mind antiszemita nézetei miatt.
Gyermekkora és ifjúsága
Apja Carl Freidrich Wilhelm Wagner, rendőrségi hivatalnok, anyja Johanna Rosine Pätz volt. Richard kilencediknek született a családba, és alig volt fél éves, amikor elvesztette édesapját. Anyja másodszor Ludwig Geyerhez ment férjhez, aki Drezdában volt költő és színész, ezért a család Drezdába költözött. Mostohaapja adoptálta Richardot, aki a híres drezdai Kreuzschuléba, mint Richard Geyer iratkozott be. Szülei mindent megengedtek neki, elkényeztették. Mindenbe belefoghatott, tanult: hegedült, zongorázott, festett, verseket írt, de egyikben sem vitte sokra, nem volt elég fegyelmezett és kitaró. Nem szerette a zongoraskálázást, inkább hallás után színházi nyitányokat szeretett volna tanulni. Sokat tanult nővéreitől, akik a drezdai színházban dolgoztak. A Geyer-ház mindig tele volt a bohém színészvilág kellékeivel és különleges figuráival. A fiatal Wagner drámaíró szeretett volna lenni. A zenére is elsősorban úgy tekintett, mint olyan eszközre, amellyel az általa írt, és rendezett színdarabok hatását tudja fokozni.
Nevelő apja halála után, egy ideig Eisleben élt, ahol aranyműves; Geyer nagybátyja támogatta. Majd újra Drezdában élt, a család 1826-ban Prágába költözött. Richard nem ment velük, hanem maradt Drezdában, de többször is meglátogatta őket. 1827 karácsonya már Lipcsében találta a családot. 1828 és 1830 között, már Wagner néven járt a Nikolaischuléba és Thomasschuléba. Nagyon komolyan fogalakozott a görög-latin tanulmányival, emiatt minden egyebet elhanyagolt, sőt hónapokig nem is járt iskolába. Ekkor irta meg Leubald és Adelaide című rémdrámáját, amelyben negyven halott volt és a finálét csak úgy tudta befejzni, hogy a halottak, mint szellemek visszajöttek a színpadra. Drámát írt mindenféle előképzettség nélkül, mint ahogy komponálni kezdett zeneelméleti ismeretek hiányában. Erre az időszakra estek meghatározó élményei; megismerte Beethoven Egmont-nyitányát, VII. szimfóniáját. Családi otthonában ismerkedett meg Clar Maria Weberrel. Ezt követték Fidelio, a Bűvös vadász, a szerző vezényletével; a V. IX. szimfónia.
Zenei tanulmányok
1831-ben beiratkozott a lipcsei egyetem zenei fakultására. Egy művét be is mutatták, de csúfosan megbukott, ugyan nem fütyülték ki, de kinevették. 1831 februárjától a híres Tamás templom kántorától tanult. Fél év alatt bepótolta zenei hiányosságait. Újabb zeneműveket írt; zongoraszonátákat, polonézeket, nyitányt az Enzio király című drámához.
Húsz évesen, 1833-ban, írta első operáját, Die Feen (A tündérek) címmel: ez német romantikus opera. Die Liebesverbot (A tiltott szerelem, 1836) Il matrimonio segreto (Cimarosa-opera) típusú örökség. A művet csak ötven évvel később mutatták be.
Vándorévek
1833-34-ben pénzkeresési lehetőség után nézett. Würtzburgban, majd Magdeburgban korrepetítor, illetve karmester. A színházak és társulatok amelyben dolgozott sorra csődbe mentek.
Következő darabja, a Rienzi (1838) nagy francia opera külsőségeit (balettbetét, fel és le vonuló hadseregek stb.) másolta. 1841-ben írta A bolygó hollandit (Der fliegende Holländer). A mű ősbemutatója: Drezdában volt, 1843. Szász királyi karmesternek nevezték ki. Ezután a germán mitológiával kezdett foglalkozni: ekkor olvasta az Edda-dalokat, ami a Ringnek lett az irodalmi alapja. 1843-ban kezdte el írni a Tannhäusert, 1846-ra végzett is a "drezdai változattal" . (A párizsi változat 1860-61 közt készült el.) A középfelnémet Lohengrin-eposzból épül fel "romantikus operája", a Lohengrin (1845-48).
Már 1848-ban komponálni kezdte a Ring egy-két részét, a Jung Siegfriedet és a Siegfrieds Todot (ebből lett végül az Istenek alkonya).
Wagner operalibrettóit maga írta; drámaírónak eléggé jelentéktelen volt.
A művészetről vallott nézetei
„Hiszek Istenben, Mozartban és Beethovenben, hasonlóképp az ő tanítványaikban. Hiszek a Szentlélekben, az egyetlen, oszthatatlan művészet igazságában; hiszek abban, hogy a művészet Istentől való, és minden megvilágosodott emberben él; hiszem, hogy aki csak egyszer is megfürdette lelkét a művészi élvezet fennkölt légkörében, az örökké alázatos híve marad, és sohasem tagadja meg azt. Hiszem, hogy mindenki üdvözül a művészetben, és éppen ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy éhen is haljon érte!” [1]
Wagner és az antiszemitizmus
Művei
Jegyzetek
- ^ Wagnert idézi: Gál György Sándor: Új operakalauz, Zeneműkiadó Budapest, (1978) (245. p.) ISBN 963-330-240-4
Irodalom
Forrás
Külső hivatkozások
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
