Nemzetek utcája Május 26-27-én sok érdekes program kínálkozik a Városligetben, ahova nem csak gyerekeknek érdemes ellátogatni, ugyanis a rendezvény egyik legkedveltebb programja a Nemzetek utcája standjain a Budapesten akkreditált nagykövetségek és kulturális intézetek várják az európai és Európán kívüli kultúrák, a népi szokások és a hagyományok iránt érdeklődőket. A rendezvényen, egyedülálló módon, lehetőség nyílik az egyes követségek, illetve kulturális intézetek munkatársaival és azok családtagjaival közösen játszani, táncolni, énekelni vagy beszélgetni, és ilyen módon megismerni az adott ország szokásait Idén az alábbi 13 ország valamint az Ibéro-Amerikai Országok Magyarországi Közössége által képviselt országok vesznek részt a rendezvényen változatos programokkal: Németország: minigolf, ajándékosztás, arcfestés, táncbemutató, gyorstalpaló német nyelvtanfolyam Dél-Afrika: poszter kiállítás, dél-afrikai mesék, arcfestés, kézműves foglakozások Egyiptom: rajzverseny, gyurmázás Észtország: textilpecsételés, papírvirág hajtogatás Hollandia: ismeretterjesztő anyagok, holland kvízjátékok Horvátország: Tamburica együttes, népi játékok India: rajzverseny, ajándék, könyvosztogatás Ibéro-Amerikai Országok Magyarországi Közössége: fotó kiállítás, tánc, rajz verseny, kvíz Japán: harci bemutató Kínai kulturális intézet: kalligráfia, prospektusok, kínai játékok Lengyelország: táncbemutató, rajzverseny, játékok Madagaszkár: kvíz, prospektusok, népi játékok Olaszország: rajzpályázat kiállítása Románia: Allegretto gyermekkórus A programok kiváló lehetőséget nyújtanak a rendezvényre kilátogató felnőtteknek és gyermekeknek, hogy játékos és színes formában ismerhessék meg a világ különböző nemzeteit, azok népszokásait, hagyományait és nemzeti ételeit.

================================================

Design-világ Design-ból sosem elég, és ezt az utóbbi időben igen gyakran tapasztalhattuk, kiállítások és más érdekességek. Most is egy tárlatra invitállak benneteket, egy retrofélére. No és persze azt is megszokhattuk már, hogy a nagy nevek között mindig van néhány magyar származású művész is. Hát most sincs ez másképp, Marcel Breuer designer és építész, a 20. század alkotóinak egyik legnagyobbika. A weimari Bauhaus iskola tanulója, de egyéb stílusok felé is kacsingat, mint például a holland De Stijl, amelynek szellemében bútorokat tervez. Legnagyobb, és legismertebb alkotásai a fénycsőből készült bútorok. Most biztos azt hiszitek, hogy valamikor a hatvanas, hetvenes években mutatta be ezeket az egyedi dolgokat. Hát, akkor nagyot tévedtek, ugyanis mindezt 1925-ben tárta a nagyközönség elé. Marcel Breuer ugyanis 1902-ben született, és 1981-ben halt meg. Műveit a Vitra Design Múzeum retrospektív kiállításának keretében láthatjátok május 3-tól a Művészetek Palotájában található Ludwig Múzeumban. Nincsenek kiemelt, hangsúlyozott művek, itt most minden egyenlő. Nézzétek meg, érdemes!

================================================

Messze Afrikában Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, valahol Afrikában, aki a második világháború elől menekült a nagy kontinensre. A Nirgendwo in Afrika Stefanie Zweig életrajzi könyve, aki egy német zsidó család gyermeke, és a szülőkkel együtt menekült a távoli Afrikába, hogy túléljék a holokausztot, és talán örökre egy új életet kezdjenek. De az új élet nem olyan egyszerű, ugyanis Afrikában is megvannak az előítéletek, mégpedig a németek ellen, függetlenül attól, hogy üldözött zsidó-e vagy német. Caroline Link filmje jól mutatja ezt a világot, mely nem romantikus lányregény, hanem maga a valóság. A Goethe Intézetben szerdán 18 órától nézhetitek meg a filmet a Goethe Mozi keretében. Jó szórakozást hozzá!

================================================

Elemi részecskék Ne ijedjetek meg, ez nem valami fizikai tételről, vagy bizonyításról fog szólni. Habár azt hiszem, a világon minden pont erről szól. A fizikáról és a fizikai valóságról. Ez egy film, ami az elemi részecskékről szól. De nem az ionokról meg a maghasadásról, hanem az emberek közötti apró rezgésekről, hullámokról, vonzásról és taszításról, súrlódásról, kölcsönhatásról, vagyis mindarról, ami az életünkben előfordul. Egymásról. Michel részecskefizikus, a testvére Bruno pedig irodalomtanár. Tűz és víz, ég és föld. Két külön pályán keringenek, mígnem egyszer csak összetalálkoznak a pályáik egy kozmikus jelenség hatására. Ez a közös pont pedig nem lesz más a két férfi életében, mint az anyjuk temetése. Ha elszalasztottátok volna a német filmnapokon megnézni Oskar Roehler filmjét, akkor még megtehetitek a Művészben. Jó szórakozást hozzá, érdemes megnézni!

================================================

Könyvek fesztiválja A mozik, DVD-k, videójátékok, számítógépek világában sokan úgy gondolták, hogy eltűnik majd a könyv meg az olvasás. Ám szerencsére azonban úgy tűnik, minden "marad a régiben", ugyanis még mindig vannak, akik olvasnak, és szerencsére olyanok is, akik még mindig írnak. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról természetesen a német könyvek sem hiányozhatnak így azokat is megtaláljátok. A standon a kortárs szerzők legújabb írásait vehetitek kezetekbe, mint például Thomas Brussig A Napsugár fasor innenső vége című műve, mely a Sonnenallee film kapcsán vált igazán ismertté nálunk. Most a könyv magyar nyelvű kiadása debütál a fesztiválon. Az első könyves német szerző Sasa Stanisic "Hogyan javítja a katona a gramofont" című regényét mutatja be. A történet egy bosznia-hercegovinai kisfiúról szól, aki a háború miatt Németországba menekül a szüleivel. Alexandar az új világ felfedezése közben a mesébe menekül, melyek a régi szép időkig nyúlnak vissza. Látogassatok el a fesztiválra, érdemes, hiszen sok könyvújdonság vár benneteket április 12-15-e között.

================================================

Azok a régi szép idők Elmúltak. Vége azoknak az időknek, mikor mindent lehetett, vagy amikor még minden egyértelmű volt, vagy amikor csak a szerelem számított. Vagy a pénz. Vagy valami más. Mindenesetre a mai fiatalokat a korábbi egyértelmű értékektől egy teljes generációs szakadék választja el, köszönhetően az európai '80-as, '90-es évekbeli változásoknak. Die fetten Jahren sind vorbei a címe Hans Weingartner 2000-ben bemutatott filmjének. A címben jelzett jó idők és végük már a 21. század ittlétét igazolják, a fiatalok útkeresését, naivitását, morális és érzelmi túlfűtöttségüket, hála a szuperhősöket középpontba állító alkotásoknak. A pénz nem elsődleges, jó, ha van, de enélkül is meg lehet lenni, illetve sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok. A film szereplői is valami ilyesmire próbálják felhívni a figyelmet, mégpedig úgy, hogy villákba törnek be, és a feje tetejére forgatják azokat. Egy cetlin pedig üzenetet hagynak: "A klassz éveknek vége", vagy hogy "Túl sok pénze van". Szentimentalizmus, naivitás, vagy csak egy jobb morál, erkölcsi utáni vágy? A szereplők könnyen nevetségessé válhatnak, láttunk már erre példát a film- és irodalomvilágban, Don Quijote esetét. Vajon sikerül-e a szereplőknek megtalálni a saját útjukat a világban? Önmagukat, érzéseiket, értékeiket. Ha kiváncsiak vagytok a válaszokra, akkor nézzétek meg a filmet március 28-án este hatkor a Goethe Intézet filmklubjában. Jó szórakozást!

================================================

Érdemes megnézni - es ist Sehenswert! Sehenswert, magyar fordításban Szemrevaló a Goethe Intézet 12. filmfesztiválja, mely stílusosan tizenkét filmet mutat be a magyar nézőknek. A vetítés még tart, mégpedig március 7-ig, a helyszín pedig két mozi, a Művész és az Örökmozgó. Mint bárhol másutt megrendezett filmfesztiválnak, ennek is megvan a maga tematikája, és mi lehetne más, mint korunk társadalmának igen égető jelenségei, problémái: a munkanélküliség illetve maga a munka, és mára már igen lerágott csontnak számító egykori szocialista múlt németországi feldolgozása. A vetített filmek között van az Oscar-díjas Mások élete (Das Leben der Anderen), egy testvérpár nosztalgiázása az elmúlt szép napok felett, valamint a munka problematikáját boncolgató mozik mint az Offset, az Elba vagy az Izzasztókamra. De hogy ne csak folyton a felnőttek szórakozhassanak, idén a gyerekekre is gondoltak a szervezők, nekik ajánlom a focis filmet (A vad banda3.) valamint a Holdfénygyermekeket, mely a testvéri szeretetről szól, ám egy csöppet sem átlagos módon. Egyik kategóriába sem tartoznak azok a filmek, amelyek a különböző személyiségeket pszichológiai oldalárukról mutatják be, mint például A szabad akarat vagy a Négy perc. Akik a németet szeretnék gyakorolni, azoknak a szinkrontolmács nélküli előadásokat javaslom, ugyanis a magyar narráció sokkal zavaróbb és idegesítőbb lehet, mint az, hogy nem értünk pár szót, vagy mondatot. A vetítésekhez jó szórakozást kívánok mindenkinek!

================================================

Megfigyelés mesterfokon Azt mondják, hogy valaminek, bárminek az elsajátítása akkor a legjobb, hogy ha az a valami teljesen a lényünkké válik, belénk ivódik. Mások életének a figyelése szintén nagyon gyorsan lényünk részévé válhat, csak lehet ez inkább egy kissé betegessé tesz minket, mintsem jobbá. Itt van ismét egy német film, ami mi másról is szólhatna, mint a naaagy német kettéosztottság NDK-s oldaláról. Érdekes, úgy tűnhet mostanában, hogy a német filmesek semmi másra nem tudnak gondolni, csak az egykori kelet-német cselszövésekre, lehallgatásokra, mások életében túrkálására. De azt kell, hogy mondjam, hogy ezeket a sztorikat mindig úgy tálalják, hogy érdemes megnézni. És jó. Meg még élvezzük is. A mások élete 2007 Oscar-várományosa, ugyanis ezt a filmet is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A történet egyszerű, egy titkosügynök embereket hallgat le. És ezek az emberek a mindennapjaikkal, gondjaikkal, esendő mivoltukkal a lehallgató lelkébe, szívébe lopják be magukat. No nem azért, mert annyira bűbájosak, édesek, tüncik lennének, hanem azért, mert annyira emberiek. Hétköznapi gondjaik vannak, mint pl. miért kapott a gyerek már megint kettest, vagy hogy miért kell ennyit várni a boltban, orvosnál stb. És lehallgatónkról is kiderül, hogy egy ember. Aki nemcsak lehallgat, mint egy gép, hanem elhallgat is, mint egy sorstárs. Nézzétek meg a filmet, mert nemcsak a történelemkönyvekből érdemes tanulni, hanem a moziban ülve is "puskázhatunk" a következő dolgozathoz, házi esszéhez!

================================================

Elindult a filmdömping Hát igen, a tél vége, mármint a naptári tél vége mindig a filmes rendezvények tömkelegét jelenti. Nincs ez másként Berlinben sem, ahol már javában zajlik a Berlinale. A Berlini Filmfesztivál kivívta a rangot magának, ez már az 57. alkalom, hogy összeülnek a nagyok, európaiak, tengeren túliak, és a világ összes pályáztatásra érdemes alkotásai kerülnek a filmvászonra. De nem csak ez az egyetlen kategória, vagyis a „versenyszféra” van a fesztivál idején, hanem több más kategória filmjeit is meg lehet nézni az elmúlt év terméseiből. Híres sztárok, rendezők, szinte bárkivel össze lehet itt futni, még George Clooney-val is, főleg mert hogy az ő filmje, a The good German is szerepel a Berlinale-n. Ha ezekben a napokban járunk a német fővárosban, akkor szinte minden moziban, a zugmoziktól a nagy plázákig mindenütt különleges programok várják a látogatókat, és nem elsősorban a gagyi, verekedős, szerelmi csöpögések kerülnek a vetítőgépekbe. Ha kiváncsiak vagytok a programra, nézzetek szét a neten, ugyanis ezeket a filmeket a közeljövőben itthon is láthatjátok majd, tehát érdemes kicsit szörfölgetni ezeken az oldalakon. Ha Németországba mentek nyaralni, vagy ha a következő félévet ott töltitek, akkor mire üljetek be. Addig pedig igyatok egy jó sört, és beszélgessetek a barátokkal. Természetesen a filmekről! Hiszen tudjátok, tél vége az mindig filmláz!

================================================

Német-magyar barátság A német-magyar kapcsolat nem új keletű, sőt azt is mondhatnám, hogy a kezdet kezdete óta szorosan fej-fej mellett haladunk Európában. No nem gazdaságilag meg anyagilag, technikailag értem, hanem hogy a két ország, vagy inkább nép történelmének szálai mindig összegabalyodtak hosszabb-rövidebb időre. A tárlat, melyet a tavalyi németországi magyar évad keretében már bemutattak Berlinben, most Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban látható, azokat a sorsokat, személyiségeket, életutakat tárják elénk, melyek Németországot, Magyarországot egymással összekötötte. Tudósok, írók, költők, művészek, uralkodók, és uralkodónék, politikusok, menekültek, egykori NDK-sok, a második világháború üldözöttjei, ’56-osok és még sokan mások. De nemcsak a múltról szól a kiállítás, mindezek mellett az is kiderül, hogy egymásról mit gondolunk, mi hogyan látjuk a németeket, és hogy ők mit gondolnak rólunk, magyarokról.

================================================

Kép-regény a nyelvórán A szüleink sosem értették, hogy mi a jó a képregényekben, hiszen – véleményük szerint – rövid mondatokból és néha bugyután megrajzolt képek sorozatából állt a történet. Már ha volt a dolognak története. Szerintük. Én viszont szeretem a kis sztorikat, rajzokat. Más mint egy regény vagy egy novella, de ez a kategória nem is a szépirodalom része. Sokkal inkább nevezhető egy main stream kultúrának, mintsem, hogy valaha iskolai tananyagnak. De azért jó. Például lehet belőle nyelvet tanulni, gyakorolni. És nyelvórákon előszeretettel használják is. Szerencsére. Meglepő, de mégis igaz, hogy már a 19. század első felében is írtak képregényeket. Az első ilyen sztorikat Wilhelm Busch írta, és egy apa és fia történeteit vetette papírra. Utána már nem volt megállás, és hála a gyorsterjesztés és a nyomdai technika fejlődésének hamar hódító útjára indultak a négyzetbe zárt sztorik. Nekem leginkább Werner és a kleines Arschloch tetszik, de a képregények szereplői mindenféle társadalmi rétegben képviseltetik magukat, így mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Van itt kedves, dilis, elesett szerencsecsomag, nőcis, problémákkal küszködő, szóval a paletta igen színes. És kedvcsinálóként ajánlom a Goethe Intézet képregényes kiállítását hétfőtől Budapesten, ahol még több figurával ismerkedhettek meg, és kezdhettek lázas kutatásba, hogy itthon hol lehet megtalálni a comics gyöngyszemeket!

================================================

Kéjíró A gyönyörről, a kéjről, az élvhajhászásról írni mindig is nagy merészség volt, kortól, nemtől és helytől függetlenül. Még a XX., XXI. században sincs ez másképp. És főleg Ausztriában, ahol a kispolgáriság, megkockáztatom, a nyárspolgáriság, a prűdség még mindig igencsak tobzódik az emberek tudatában. És ennek tesz keresztbe olykor-olykor, szinte mindig Elfriede Jelinek. Az osztrák írónő nem arról híres, hogy negédes, romantikus könyveket írna, vagy hogy visszafogott lenne. Sokkal inkább arról, hogy könyvei egytől egyig valamiféle perverzióról, kifordított, torz tükrön keresztül szemlélt világról szólnak, melyek elnagyolt ecsetvonásokkal festett valóságot tükröznek. Kedvencem Malina, a női én halála és a férfi lélek győzelme a női felett. De A zongoratanárnő se semmi, sőt, egészen komoly és döbbenetes pszicho-mazo-szex, de ebbe most inkább ne menjünk bele. Olvassátok el, és nézzétek meg. De ne rögtön egymás után mindezt! Már majdnem két éve látott napvilágot a Kéj című könyve. Valami elképesztő. Én még ilyen buja, szexualizált, nyelvi orgazmusokkal teli könyvet még nem láttam. Magával ragad, mert egyszerűen levesz a lábadról, és ingerli az agyad. Csak stimulálja, és pusztán csak szavakkal. Nyelvészeti remekmű, iszonyatosan érdekes kifejezésmódokkal. Tudjátok, hogyan a legjobb olvasni ezt a könyvet? Titokban, zseblámpafénynél az ágyban. Hogy ne lássa senki a gondolataidat az arcodon! Jó szórakozást hozzá!

================================================

Stille Nacht Ha az Oberndorf városnevet mondom, szerintem mindenki megkérdezi, hol van, és hogy mit kell(ene) tudni róla. De ha azt mondom, Csendes éj, akkor rögtön mindenki rávágja a folytatást. És hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Íme. Egyszer volt, hol nem volt, élt egy segédlelkész, Joseph Mohr és egy tanító, Franz Xaver Gruber az ausztriai Oberndorfban. Történt egyszer, hogy az orgonista megbetegedett, és Gruber ugrott be helyette. Őt kérte fel Mohr, hogy egy verséhez szerezzen zenét, két szóló hangra és kórusra, no meg orgonakíséretre. Szerencsétlenségére az orgona is beadta az unalmast, így nem maradt más, minthogy gitárkíséretre komponálják át a zenét. Egy szomorkás, szívhez szóló dallamot. Arról a bizonyos csendes éjről. Amikor ott, messze... No de a történetet már mindenki ismeri. 1818. karácsonyán csendült fel először a Stille Nacht, és Salzach folyó hajósai és családtagjai hallották először a dalt. Azóta több mint kétszáz különböző nyelven csendül fel szenteste, örömöt okozva a karácsonyfa körül állóknak. A kápolna, ahol a Stille Nacht (Csendes éj, Silent night) debütált, zarándokhely lett, neve pedig mi más is lehetne, mint Stille Nacht Kegykápolna. Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánunk ezzel a dallal! "Weynachts-Lied" (Mohr Autograph, ohne Jahresangabe) 1. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Alles schläft, Einsam wacht Nur das traute heilige Paar. Holder Knab' im lockigten Haar; Schlafe in himmlischer Ruh! Schlafe in himmlischer Ruh! 2. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Gottes Sohn, O! wie lacht Lieb' aus Deinem göttlichen Mund, Da schlägt uns die rettende Stund; Jesus! in deiner Geburth! Jesus! in deiner Geburth! 3. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Die der Welt Heil gebracht, Aus des Himmels goldenen Höh'n Uns der Gnaden Fülle läßt seh'n: Jesum in Menschengestalt! Jesum in Menschengestalt! 4. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Wo sich heut alle Macht Väterlicher Liebe ergoß Und als Bruder Huldvoll umschloß Jesus die Völker der Welt! Jesus die Völker der Welt! 5. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Lange schon uns bedacht, Als der Herr vom Grimme befreyt, In der Väter urgrauer Zeit Aller Welt Schonung verhieß! Aller Welt Schonung verhieß! 6. Stille Nacht! Heil'ge Nacht! Hirten erst kundgemacht Durch der Engel "Hallelujah!", Tönt es laut bey Ferne und Nah: ""Jesus der Retter ist da!" " Jesus der Retter ist da!"

================================================

Advent, a karácsonyi várakozás Közeleg a karácsony, itt az adventi időszak, sokan már az ajándékok után kutatnak. Fázós, téli estén egy pohár borral a kezünkben gyakran gondolunk a szeretet ünnepére, és azokra, akik közel állnak hozzánk. Igen ám, csak egyre inkább az ajándékozás köré fonódik az ünnep, nem pedig a hagyományok, rítusok köré. Advent a karácsonyt megelőző időszak, melynek jelentése a Jézus születésére való várakozás. Ekkor vette kezdetét régen az egyházi év, és ilyenkor éjféli harangszóval hirdették az advent kezdetét. Ebben az időszakban az emberek mindennap jártak hajnali misére, és böjtöltek, ami nem csak az étkezésükben jelentkezett, hanem a vigadalmi szokásaikban is. Ugyanis nem volt szabad hangosan ünnepelgetni, mai szóval bulizgatni. Az adventi koszorú eredetileg egész különleges jelentésű volt. Ma jelkép, az adventvasárnapokat szimbolizálja. Réges-régen a kör varázserővel bírt, az örökkévalóságot jelentette, a soha-el-nem-múlást. Az ősi időkben az emberek szalmából, favesszőből vagy zöld fenyőágakból koszorút fontak, melyet különböző színű szalagokkal díszítették. A kompozíció igen fontos szimbólumokkal rendelkezett, a zöld jelentette a termést, a piros az életet, a sárga és arany a fényt. Ezekkel tartották távol a gonosz szellemeket. Idővel ez a hiedelem feledésbe merült, mígnem egy német protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern fel nem elevenítette. Hamburg első gyermekotthonát ő alapította, és az egyik teremben fából készíttetett egy hatalmas csillárt, és minden istentisztelet alkalmával egy újabb gyertyát rakott a csillárra. 24 gyertya világított szenteste napján a fényes koszorúban. És hát innen terjedt el a mai adventi koszorú. Igaz, idővel a 24 gyertyát leváltotta a négy gyertya, melyek az adventi vasárnapokat jelképezik.

================================================

A művészet és az ő elefántcsont tornya Sokan úgy tartják, hogy a művészet valami nagyon elhatárolt, nem hétköznapi dolog. Pedig dehogynem, hiszen ők is esznek, isznak, alszanak, mint bárki más, és ugyanúgy élik napjaikat, mint mi. Csak annyiban különbözünk, ha ezt különbségnek lehet nevezni, hogy néha rájuk tör az ihlet, homlokon csókolja őket egy múzsa, és muszáj alkotniuk. Hogy ezt a hétköznapi-ember-a-művész-is-teóriát boncolgassuk, nem kell mást tennünk, minthogy ellátogassunk George Maciunasról szóló előadásra, melynek helye a Goethe Intézet, ideje pedig december 7-e 18 óra. Astrit Schmidt-Burkhardt német művészettörténészt hallhatjátok, aki a diagrammatika módszertani irányzatának egyik alapítója. A fluxus teória szerint a társadalom egésze művészeti formaként funkcionál, vagyis a művészet nem válik el élesen a hétköznapi világtól, hanem annak szerves része. Ha többre is kíváncsiak vagytok, látogassatok el az előadásra, ill. az MTA Művészeti Gyűjteményében látható Maciunas kiállításra, melyet még december 8-ig megnézhettek.

================================================

Merjünk bátrak lenni Sokan azt hiszik, hogy azok az igazán bátrak, akik elmennek harcolni, rendőrnek, tűzoltónak, mentősnek állnak, vagy halálmegvető bátorsággal hajtanak végre hőstetteket. No igen, ők tényleg nagyon bátrak. De azokról se feledkezzünk meg, akik semmilyen látványos dolgot nem tesznek, csak csupán mernek az átlagtól eltérően gondolkodni bizonyos dolgokról. Ehhez is bátorság kell, akár hisszük, akár nem. Ismét német filmnapok vannak az Örökmozgóban, november 23-ától 26-áig. Téma a határátlépés, de nemcsak fizikailag, hanem átvitten is. Faith Akin rendező szerint: "Ha nem tudjuk eltörölni a határokat a térképeken, akkor a fejekben lévő határokat kell áttörnünk és átlépnünk." Faith Akin másodgenerációs török, aki nem úgy tekint a bevándorlás problematikájára mint sokan előtte, mellette. Nincs németek általi kirekesztés, elnyomott törökök. Csak az asszimiláció és a hagyomány párharca. Egy új világkép, egy új felfogás 21. századi utakat vetít előre. Ha kíváncsiak vagytok, hogy miben változott meg mára Németországban a mindenféle értelemben vett határok problémája, feltétlenül látogassatok el a filmnapokra! Program: Nov. 23. 18.30 Fatih Akin: Crossing the Bridge - The Sound of Istanbul, D, 2005 Nov.24. 18.30 Minze Tummescheit: Jarmark Europa, D, 2004 Nov.25. 18.30 Jörg Adolph: Kanalschwimmer, D, 2004 Nov.26. 18.30 Thorsten Trimpop: Der irrationale Rest, D, 2005

================================================

Modern "régészeti" leletek Azaz elsárgult, kifakult, tépett szélű fotók az idő nagy forgatagából. Azt hinnénk, hogy semmi másra sem jók, mint hogy rögzítsék az idő egy adott pillanatát az utókornak, a családnak, a barátoknak. Hogy az a perc, az a kép, az az érzés ne váljon a múlandóság martalékává. Azonban ezek modern "régészeti" leletek is. Bár ilyen "tudományos" kifejezés nincs, azért mégiscsak leginkább erre hasonlítanak. Ugyanis, ha jól végig gondoljuk, akkor rájövünk, hogy ezek a képek ugyanúgy korképet adnak, mint ahogy a megtalált csontok, vagy eszközök. Magukon hordják az adott időszak történelmi jellegzetességeit, eseményeit. A fényképeket kutatni nagyon izgalmas feladat, hiszen nemcsak a látott dolgokat, hanem a látó világnézetét is tükrözik, kulturális emlékek, melyet összefoglalva kulturális emlékezetként emlegetnek. És hogy ennek a "tudományágnak" kik a kutatói? Nos, leginkább művészek, irodalmárok, történészek, művészettörténészek, szociológusok, antropológusok, akik az emberekkel, a társadalommal, és nem csak a tárgyakkal foglalkoznak. Hiszen a fényképek lenyomatok, pontosan azt, vagy legalábbis valósághűen ábrázolják az akkort. Ehhez a témához kapcsolódik egy konferencia, ahol neves szakemberek próbálnak valamiféle választ kapni kérdéseikre, ill. kiállításokat rendeznek a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében, a Stúdió Galériában valamint a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. A konferencián Heinz Ickstadt professzor úr is részt vesz, aki a berlini Freie Universität Amerikai Irodalom tanszékének munkatársa Ha kedvünk támad kutakodni egy kicsit a múltban, nyissuk ki nagyszüleink fényképes ládáját, és nézegessük az elsárgult múltat.

================================================

Dokumentumfilmek a nemzetközi emberi jogok fényében Verzió 3. Ez a neve annak a dokumentumfilmes fesztiválnak, melynek szervezői azt tűzték ki célul immár harmadik alkalommal, hogy megmutassák a világnak mindazokat a dolgokat, melyekről nap mint nap hallunk, olvasunk, hírekben, riportokban, de igazán nem foglalkozunk velük, vagy pont az ellenkezője, mélyen hallgatunk róluk, mert tabu. Jogok. Az élethez, a boldogsághoz, a világhoz. És amikor ezek a jogok sérülnek. Sérülnek, mert egyesek úgy döntenek, hogy fegyverrel gyilkolnak, önkényesen. Vagy valamilyen "szent" cél érdekében háborúznak, ősi sérelmeket megtorolva, vagy bőrszín alapján megkülönböztetnek. Nőket és gyermekeket zaklatnak, bántalmaznak, erőszakolnak meg. Éhínség sújtotta szegény országok, melegek, akiket a világ sok országában megbélyegeznek. Egy globalizálódó világ és összes problémája. A nemzetközi emberi jogok fontosak, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a köztudatban. A hírek gyorsan terjednek, a segítség, a megoldás már kevésbé. A dokumentumfilm fesztivál ebben próbál meg segíteni. Hogy felébressze bennünk az alvó oroszlánt. A jóságost. A fesztivál német filmjei: Az ördög bányászai – Der Berg des Teufels Mielőtt visszatérsz a Földre – Before Flying Back To The Earth Fehér terror – White Terror November 8.-12. Toldi Mozi, Örökmozgó Filmmúzeum Részletes műsor

================================================

Az utópia bűvöletében Ha az őszi szünetben nem szeretnénk otthon, a már megszokott környezetben tölteni a vakációt, akkor ajánlom figyelmetekbe Pécsett Weininger Andor kiállítását. Hihetetlen, de igaz, valahogy utat nyit a 21. század digitális világába. Hihetetlen, hiszen a művész már 20 éve halott, a stílus pedig, melyben alkotott, melyhez mélyen kötődött szintén nem fiatal már, az 1920-as évek Bauhaus nevű művészi irányzata mégis ezt a világot, a jelenkor kesze-kusza, eldigitalizálódott rendszerét tárja elénk. Varázslat, dezsavü, vagy egyszerűen csak utópisztikus álmok majd száz évvel ezelőttről, azt mindenki döntse el maga. De csak miután megnézte Weininger Andor kiállítását Pécsett.

================================================

Ellenzék és ellenállás Magyarországon és az NDK-ban A nyilvános pódiumbeszélgetés a magyarországi és az NDK-beli ellenzékkel, valamint a kölcsönös recepció kérdésével foglalkozik. Hogyan hatott az 1956-os magyar felkelés az NDK-ra? Milyen jelentősége volt az 1970-es, 1980-as évek kelet-németországi ellenzéke számára?Létezett-e határokon átívelő hálózat az ellenzéki csoportok között és hogyan követték figyelemmel egymás tevékenységét? Ezekről és más kérdésekről beszélgetnek neves magyar történészek és a Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur (a NSZEP-diktatúra korszakának feldolgozásával foglalkozó alapítvány) tanulmányútjának résztvevői: neves történészek, újságírók, teológusok, polgárjogi aktivisták, parlamenti képviselők, akik maguk is részt vettek az ellenzéki mozgalmakban illetve Magyarország és az NDK ellenzéki mozgalmainak történetével foglalkoznak írásaikban, kutatásaikban. Időpont: október 24. (kedd), 18 óra Helyszín: Goethe Intézet rendezvényterem

================================================

Martha, a csodálatos Vannak filmek, melyeket banálisnak tűnő sztorija mellett többször is képes vagyok megnézni. Bella Martha ilyen film. A történet igen egyszerű, van egy lány testvérpár, akik közül az idősebb meghal. A lánya így a nő húgához kerül, aki szakácsnő egy jól menő étteremben. Martha hideg, kiszámítható, precíz, tipikusan német asszony. Nehezen alkalmazkodnak egymáshoz unokahúgával, a kislány anyja halála miatt magába fordul, Martha pedig kétségbeesik, hiszen egy hús-vér emberről kell gondoskodnia, a nap 24 órájában. Ráadásul, hogy színesítsék a konyha kínálatát, a tulaj felvesz egy új szakácsot. Egy olasz férfit, aki tökéletes ellentéte Marthának. És mint ahogy ez már lenni szokott, nagy nehezen egymásba szeretnek. A sztori nemcsak a szerelemről szól, mert Németországban manapság egyre több a nemzetiségi, és itt éppen most az olaszokat emelték ki. Egymás mellett élés, egymásra utaltság, közös jövőkép. A film jó példa arra, hogy hogyan lehetne feloldódni a különböző kultúrájú embereknek. De ehhez kapcsolódóan vannak még filmek, mint például a Bazi nagy görög lagzi, melyben nem csak azt bizonyítják be, hogy az úgynevezett "őslakosok" mennyire ellenségesek a bevándorlókkal, hanem azt is, hogy maguk a bevándorlók mennyi mindent elvárnak az adott országban élőktől, ők viszont nem akarnak integrálódni a környezetbe. És persze ez az összhang miben teljesedhetne ki a legjobban, mint magában a házasságban! Bár cinikusan meg kell jegyeznem, hogy bárcsak tényleg ilyen egyszerűen menne, de sajnos nem igazán alakul mindig úgy a helyzet, ahogyan normális körülmények között elvárható lenne. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élet! Talán egyszer felnő a világ ezekhez a dolgokhoz, és lazán átlépünk az ilyen problémákon. De addig is gyakorlásként nézzetek minél több német filmet, megéri!

================================================

Angyalok márpedig vannak! Sok talány létezik a földön, égben, és a nagyvilágban, de mind közül leginkább az angyalok léte, szerepe kavarja a talán a legtöbb port az életünkben. Jók? Rosszak? Léteznek, vagy csak kamu az egész? Angyalok márpedig tényleg vannak. Főleg akkor akarsz velük leginkább találkozni, amikor az autópályán lerobbansz, és várod a csodát. Na az tényleg csoda, ha fel tudod hívni őket, meg is találnak, és tudnak is segíteni. Vagy a business angel-ök, akik számomra eddig ismeretlen angyalkák. Angyalokkal foglalkozni népszerű és trendi. Egyre több cikk, irodalom szól róluk, hol tudományosan, komolytalanul, felszínesen, mélyenszántóan. Heinrich Krauss írásának címe Az angyalok – Hagyomány és értelmezés. A szerző alaposan megrágja a témát, több szempontból nagyító alá veszi, vallásokon, a történelmen, filozófián, művészeten keresztül tárja elénk az angyallétet és az angyalokat. Hogy hisztek-e mindebben, egyrészt magánügy, másrészt nem számít. Ugyanis a könyv annyira jó, nem akar rábeszélni, csak felvázol egy lehetséges dolgot. Ami lehet, de nem biztos, hogy igaz. Ha hisztek benne, mindenképpen van. Ha nem, akkor meg mese- vagy egy álomvilág, melyben jó lenne elmerülni, de a valóság valahogy mindig arcon vág, és felébreszt.

================================================

Újraegyesítés 17 évvel ezelőtt Október harmadika az újkori német történelem egyik legnagyobb eseményének dátuma. Ekkor egyesítették ismét a 20. században kettészakított német állam két darabját, az NSZK-t, és az NDK-t. Azóta sok víz lefolyt az Elbán, meg az összes többi germán folyón, sok gonddal megküzdöttek a tartományok, pedig mindenki nagyon várta az újra egymásra találást. A történet, mint szinte minden sztori a II. világháborúval és az azt lezáró békével kezdődött. Az akkori Németországot, hogy ne jelentsen gazdasági, katonai veszélyt, négy megszállási övezetre osztották a nagyhatalmak. De mivel a szövetségesek is klikkesedtek, így a végén két állam maradt, melyek nevei ismerősen csenghetnek a fülekben. Azt már mindenki tudja, hogy a két ország teljesen eltérő fejlődésen ment keresztül, de valószínűleg a borzalmakról már kevesebben tudnak. Hogy a kelet-németek menekülni próbáltak. Főleg Berlinben, ahol az elvándorlások hatására megépítették a Falat. Biztos mindenki emlékszik arra a nagyon híres képre, amikor az utolsó lehetőségek egyikét egy fiatal kelet-német katona használja ki, és lép át a szöges drótokon. Filmek, híradók, fotók járják körbe a világot, engem még ma is megdöbbentenek a képsorok. Másik momentum a sok síremlék, melyek emberéleteket rejtenek, akik megpróbálták a lehetetlent, és egy jobb világban tovább élni. Béke poraikra. Családok szétszakadtak, sokan a vasfüggöny mögötti más országokban kerestek nyugalmat, békét, így sokan költöztek hozzánk, vagy jöttek nyaralni. Feledhetetlen emlékem, amikor a híradóban több százezer síró kelet-német, akik Bécs felé veszik az irányt, arcukon olyan boldogság, melyet ritkán látni arcokon. Szeptember 11-e sokaknak nem elsősorban a WTC lerombolását jelenti, hanem a magyar-osztrák zöldhatár 1989-es megnyitását, és utat a szabadság felé. Írás közben belegondoltam, hogy azóta vajon mi változott, változhatott meg. Azt hiszem, sok a gond, a kelet-német tartományok a fejlett egykori NSZK-nak igen sok fejtörést okoztak. De azt hiszem, leginkább az emberek változtak meg, mert már nem a másik a legfontosabb, a szabadság, a másik tisztelete, hanem sokkal inkább valami felszínes, kicsinyesség, elidegenedés. Hogy mikor lehetett jobb, nem merem, és nem is akarom eldönteni. Mindez már történelem, múlt, ami kísért, míg ez a generáció él. És hogy utána mi lesz? Maradnak a könyvek, írásos emlékek. Elsárgult fényképek. Nagymama titkos naplója.

================================================

Oktoberfest most októberig Már szombaton elkezdődött az Oktoberfest Münchenben, de semmi ok a pánikra, nem csúsztatok le még semmiről, ugyanis egészen október 3-ig fog tartani az ünneplés. Már csak az a kérdés, hogy vajon a sör ünnepe-e az Oktoberfest? Ezen jeles alkalomból, az egész fesztivál alatt népviseletes, zenekari és lövészegyleti felvonulások zajlanak, díszes hintók körében. A müncheni Oktoberfest nem elsősorban a sör ünnepe, habár lehet ma Magyarországon mindenkinek ez jutna eszébe. Na igen, szép kép ez rólunk! :) De most elárulom nektek, hogy az Oktoberfestet I. Lajos királynak köszönhetjük, ugyanis 1810 október 12-én összeházasodott Therese von Sachsen-Hildburghausen hercegnővel. A király szerette volna bebizonyítani, hogy mennyire közel áll a néphez, mint a népmesékben, így rendezett egy ünnepséget, mely október 17-én egy lóversennyel ért véget. A rétet Thereseienwiese-nek hívják, és a mai napig itt rendezik meg a népünnepélyt. A következő évben is megrendezték, és ezzel megalapították az Oktoberfest hagyományát. No persze ne felejtsük el, hogy mivel a nemzeti ital Németországban a sör, így nem nehéz kitalálni, hogy ez egy idő után, manapság meg főleg a nemes ital körül forog, a világ pedig a becsípett, söráztatta ünneplők körül. Tehát még van időtök, egy jó kis kiruccanásra, irány München, irány az Oktoberfest!

================================================

Kötél, ami összeköt Vajon mi van a kötél két végén? Mit köt össze? A gerendát a nyakkal, vagy két hegymászót? Vagy csak apát és fiát? Képtelen helyzet. Függeni egy kötél két végén. Az egyiken apa, másikon fia. A kötél szorosan köréjük fonódik, és tartja őket. Húzzák, vonják egymást, egy pajta tetején. Kényszerű egymásrautaltság, melynek tétje, hogy valahogy túléljék a helyzetet. És nem csak azt a pajta tetején, hanem úgy egyébként is, mindennap, mert hát valljuk be, miről másról szólna egy kötéltánc, mint arról, hogy valahogy átjussunk a kötél másik végére. Információ, érzelmek a két vég között, két ember között, akit a rokoni szálakon kívül semmi nem köt össze. No meg a pajtatetőn a kötél. De ez is kevés. Vagy nagyon sok. Több, mint gondolnánk. Elszakíthatjuk azokat a szálakat, amelyek az apánkhoz kötnek minket? Érdemes egy laza, vagy akár küzdelmes mozdulattal átvágni azt a bizonyos kötelet? Önuralom, elegendő erő, vagy inkább lelkiismeret ill. annak hiánya kell mindehhez? Nem is tudom. Azért érdemes elgondolkodni rajta. De előtte mindenképpen olvassátok el a könyvet.

================================================

Ismét német filmnapok! Látszik, hogy itt van az ősz, itt van újra, hiszen már nem sok szabadtéri rendezvényre szólnak meghívók, és a szórakozás már a négy fal közé szorul, ahol újra megjelennek a német filmesek munkái. Immár második alkalommal. Na, hát akkor menjünk a moziba be, ha már egyszer úgyis esik az eső, kéne lógni az órákról, habár még csak most kezdődött el a suli, meg egyébként is, egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni! Szeptember 21-24-ig ismét német filmeké a főszerep a Corvin Filmpalotában. És hogy mik közül lehet válogatni? Az elmúlt időszak terméseiből, vagyis a következő listából: Éden, Rekviem, Mindeki másról hallgat, A vörös kakadu, Maria utolsó utazása, Hotzenplotz, a rabló, Kőkemény, Next generation 2006. És hogy a naaaagy filmkínálatból miért érdemes mégis ezekre beülni? Hát mert európai filmek, aztán meg mentesek a megszokott gagyi sablonoktól, és mert a német film valami egészen sajátosat adnak hozzá a világnézetünkhöz, már amit Németországról és benne élőkről kialakítunk magunkban. Ennyi. Azt hiszem. De tudjátok mit? Találkozzunk ott, és utána egy jó hideg sör, vagy meleg bor mellett beszéljük meg. És váltsuk meg a világot. :-)

================================================

"Tükör tárja fel legmélyeinket" Ezzel a mottóval rendezik meg az Ingeborg Bachmann emlékkiállítást szeptember 20. és 23. között a Nemzetközi Írófesztivál keretében a Petőfi Múzeumban. Ingeborg Bachmann nem szokványos író, a 20. századi osztrák és európai irodalom kiemelkedő női alkotója. Malina című regényével nálam beírta magát az érdekes, különleges szerzők sorába. Nem hiszem, hogy sokan elsőre vágnák ki a választ, arra a kérdésre, hogy vajon mitől gondolom így, de aki már olvasta, biztos elgondolkodott rajta. Főleg a lányok, nők, asszonyok, akik elé tükröt tart a szerző. Malina, avagy a női énünk folytonos halódása, kínlódása, a kegyetlen, rideg férfivilágban való eligazodni képtelen érzékeny, átfagyott lelkünk haláltusája, segélykiáltása a regény, melyet Bachmannt olvasva jó esélyünk van meghallani, és talán megmenteni is. Már ha akarjuk. Hiszen a Sex és New York, vagy a Született feleségek végletei között vergődve, nem hiszem, hogy annyira akarnánk végre NŐK, önmagunk lenni. Bár remélem tévedek. Az emlékkiállítás programjai között szerepelnek versfelolvasó estek, Sziámi, Jack Cole dalai és Snétberger Ferenc gitárművész este. A Nemzetközi Írófesztiválon pedig az emlékkiállítás mellett lesz műfordító workshop és Ingeborg Bachmann verseskötetének bemutatója.

================================================

Berlinale, filmszemle, workshop Egyre több pályázat, közös projektek van az Európai Unió palettáján, és már nemcsak tudományos, technikai együttműködésre van lehetőség, hanem a kultúra világában is, erre pedig egyik legjobb alkalom a berlini filmszemle, ahol a kor ifjú alkotói gyűjthetnek tapasztalatokat. Emlékszem, mi még egyetemi keretek között, mint német szakos bölcsészek mentünk ki páran a Berlinale-ra. Nagyon nagy élmény volt, először a német fővárosban, és ráadásul egy ilyen rangos eseményre készültünk. No nem mint alkotók, hanem mint egy szeminárium résztvevői, akik forgatókönyvírással, jelenetrendezéssel foglalatoskodnak a sok középkori irodalom és nyelvészet óra mellett kikapcsolódásként. Ha valaki a 2007-es berlini filmfesztivál workshop-on szeretne részt venni, az november 1-ig jelentkezhet a neten. A részvételhez nem kell mást tennetek, mint egy öt percnél nem hosszabb rövidfilmet készíteni, melynek témája: "Home affairs - privacy, films and politic". A külföldi résztvevők anyagi támogatást is kapnak, de részleteket a www.berlinale-talentcampus.de oldalon olvashattok.

================================================

Német kiállítások Budapesten Itt a szeptember, vége az uborkaszezonnak, új kiállítások, programok érkeznek, de még a nyári kedvenceket is látogathatjuk a vén asszonyok nyarán. Már ha az időjárás visszatér némi nyáriasra. Október közepéig láthatóak Németország nemzeti kincsei a Várban, melyet még a nyáron nyitottak meg. Ha már készülsz az egyetemre, vagy iskolai kirándulást szerveztek, és nem tudjátok, mit is nézzetek meg, hát akkor ezt mindenképpen, mert a töritanároknál totál bevágódhattok, már ha emlékezni fogtok, hogy mit is láttatok. A kincseknek utánaolvasni lehet, hogy nem árt majd! Ötszáz év festményei, szobrai, rajzai, irodalmi és zenei művei páratlan sokfélesége, melyet jó ha nem a törikönyvekből ismerünk meg. Másik kiállítás sokkal inkább mai, Botond Alvás címmel rendez egy tárlatot. Témája minden, ami eme tevékenyégünkhöz köthető, képzetek és fiziognómiai folyamatok. Az alkotó kortárs meg honfitárs is, hiszen 1949-ben Pécsett született, és 1979 óta van Nürnbergben. Ez a kiállítás szeptember 5-én nyílik, és hónap végéig látogatható az Octogonart Galériában.

================================================

A parfüm- az új német film Szeptemberben kezdik el játszani a német mozik az új Tom Tykwer filmet A parfümöt. Mint ahogy már megszokhattuk a rendezőtől, ez sem lesz rózsaszínű, happy-endes lányregény, vagy családi mozi, vagy valami hasonló szirupos. Tom Tykwer neve ma már nem ismeretlen Magyarországon sem, itthon is híres filme a Lola rennt, vagyis a Lé meg Lola. Bár nekem leginkább a Das Leben ist eine Baustelle című alkotása tetszik a leginkább, mert úgy mutatja be a kilencvenes évek Berlinjét és a benne élők életét, mintha ami egy folytonos építkezés lenne, véget-nem-érő, állandó állványozás. Az utcákon, a lelkekben, mindenütt. Ezen legfrissebb filme, A parfüm egy irodalmi mű adaptációja, az alap Patrick Süskind azonos című regénye. Német szakokon az irodalmi szigorlat alapja, tehát olvasni, nézni egyaránt kötelező! :) A történet egy fura és iszonyatos sorozatgyilkosságról szól. Jean-Baptiste Grenouille egy halpiacon látja meg a napvilágot, iszonyatos szagok, és látnivalók közepette. Szaglása rettenetesen kifinomult, erre már gyerekkorában ráébred, ő maga viszont ebből a szempontból láthatatlan, vagyis nincs illata. A könyv hajsza egy illat, vagyis AZ ILLAT után, melyet Grenouille tökélyre fejleszt. Nézzétek meg, vagyis addig legalábbis olvassátok el a könyvet. Hátha ezt húzzátok szigorlaton! :)

=================================================

Viharos sikerek, viharos megítéléssel- Bertolt Brecht