Berlin Németország fővárosa, egyben Németország egyik tartománya.
Fekvése
A Spree folyó partján fekszik. A Spree több ágra szakad és itt torkollik bele a Panke. Lakossága különösen 1870 óta rohamosan növekszik. 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Legnagyobb részük evangélikus (lutheránus) (1 352 559 fő), kisebb részük római katolikus (135 407 fő) és izraelita (79 286 fő).
Berlin a Spree 5 km széles völgyében fekszik, fejlődése nyomán már a körülbelül 10 m-rel magasabban fekvő síkságra is kiterjed. A város területén a Spree két ágra oszlik, szigetet képez; ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a B.-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–24-ig Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Hossz (Kurfürst-)híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.
Története
1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. A város a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Köln) már 1238-ban. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot; az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Köln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. János Cicero óta (1486–99) Berlin a brandenburgi fejedelmek székvárosa. 1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos a «nagy választófejedelem» Berlin felvirágzása körül nagy érdemeketszerzett. Leszállította az adót, újabban és célszerűbben megerősítette, alapját vetette a Friedrichswerder és Dorothea-városrésznek, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. Ugyanő a Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust és számos tudóst meg művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban alapját vetette a szépművészetek és tudományok akadémiájának. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14 265 főre emelte, míg a többi lakosság csak 58 800 fő volt. II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172 132-re emelkedett. 1806 októberében a franciák szállták meg Berlint, és e megsarcolással egybekapcsolt okkupáció 1808. decemberig tartott. A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. Berlin a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel e régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az új múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban egymásután nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egy város sem múlta felül.
Noha több (nagyobb és központibb helyen fekvő) riválisa is lehetett volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari Köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.
A második világháború alatt
A második világháború alatt az amerikai és angol bombázások nyomán súlyos károkat szenvedett, összesen 450.000 tonna bombát dobtak le a városra. Mivel szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek(főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.
A kettéosztott város
1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Németországi Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási övezet a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett.
1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-ig).
Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn, és az NDK-ból a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek brutális megtorlása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt.
1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították.
A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt, 1990-től Berlin ismét Németország fővárosa lett, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba.
Városrészek, utcák, terek és parkok
Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta betömött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Kölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichsstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstrasse, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy fasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstrasse, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipzigerstrasse.
Jelentékeny utca még a Wilhelmstrasse, amely a Friedrichstrasseval egyközűen húzódik el, a Cöpenicker Strasse DK-en, a széles Jägerstrasse stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastrasses stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstrasse és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkokkal vannak ellátva, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, az egyetemmel, a királyi könyvtárral operaházzal, a Párisi-tér a Linden másik végében; ettől északnyugatra a Königsplatz a Siegessäulevel, a birodalmi gyűlés új palotájával és a Kroli-féle színházzal; az Opera-tér közelében a Lustgarten a múzeum, a székesegyház és a királyi palota közt; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstrasse D-i végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichhain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban alapított Humboldthain, a 30 ha területet elfoglaló állatkert, gazdag állatgyűjteményekkel és igen szép épületekkel (legkiválóbb: az arab stílusban épült antilopház és az elefántház); a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.
Kiemelkedőbb épületek és műemlékek
Berlinnek 55 lutheránus, 5 katolikus temploma és 4 zsinagógája van. Ezek között jelentősebbek: a Lustgarten keleti oldalán álló székesegyház, amelynek lerombolását 1892 őszére tervezték, hogy új, 10 millió márkába kerülő templommal helyettesítsék; a gót Klosterkirche, a legszebb középkori épület.
A királyi palota, 200 m hosszú és 117 m széles épület, 2 nagyobb és 2 kisebb udvarral; már 1551-ben kezdték el építeni; egyes részeinek átalakitásán most is dolgoznak, külsejét ékesítik: az I. kapu fölött négy allegorikus alak (hadi-, természet- jogtudomány és történelem), az egyik udvarban Szt.György szobra a sárkánnyal Kisstől és a teraszon két lovat fékező bronz alak. A királyi palota közelében vannak: a Ruhmeshalle (azelőtt Zeughaus) gazdag fegyvergyűjteménnyel és a porosz uralkodók hadi tetteit dicsőítő képekkel; a régi múzeum, 18 jón oszlopon nyugvó előcsarnokkal (amelyhez a 4 kolosszális, ércből öntött alakcsoporttal díszített nyilt lépcső vezet fel), gazdag éremgyűjteménnyel, római szobrokkal Pergamonban kiásott régiségekkel, olasz skulpturákkal és régibb képek gyűjteményeivel (Ráffáel kartonjai után szőtt szőnyegek, a Vatikánban levők másolatai), az uj muzeum, Kaulbachnak az emberiség történetét ábrázoló 6 képével, gipszöntvényekkel, egyiptomi múzeummal, antikváriummal, rézmetszetgyűjteménnyel és német skulpturákkal; a nemzeti képtár ujabb mesterek képeivel. Egyéb jelentékeny épületek: a néprajzi múzeum, Schliemann által kiásott tárgyakkal, archeológiai, antropológiai és rendkívül gazdag néprajzi gyűjteményekkel; a Wäsemann tervei szerint épült városháza, amelynek belseje gazdagon van díszítve; I. Vilmos császár palotája; Frigyes császárné palotája; a Monoijou-kastély; az egy épülettömeggé csatolt gazdasági, bányászati főiskola és természetrajzi múzeum; a királyi akadémiai épület; a kiállítási épület; az athéni propileumok mintájára épült, 12 dór oszlopú kettős portikusból álló Brandenburgi kapu a Linden végében, amelynek attikáján egy quadrigán a győzelem istennője áll; az iparmúzeum, értékes gyűjteményekkel; a Königswache; a börze; a birodalmi bank; a birodalmi főpostaépület; az operaház; a királyi színház, az új parlamenti épület stb. Berlin városát több mint 40 nagyobb szobor és emlékoszlop ékesíti, amelyek közt a hadvezérek szobrai vannak legnagyobb számmal; a legjelentékenyebbek: Nagy Frigyes kiváló (13.5 m. magas) lovasszobra a Linden K-i végében, Rauchnak egyik mesterműve; a nagy választó lovasszobra, a hosszu hídon; III. és IV. Frigyes Vilmos lovasszobra; Blücher, Gneisenau, York és más porosz vezérek szobrai; Schiller, Goethe, Lessing márványszobrai; a 61 m. magas Siegesdenkmal, amelyet az 1864., 1866. és 1870/71, győzelmek emlékére emeltek.
Berlin környéke
Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra: a Tegeli erdő, az ugyanily nevü tóval, az előbbitől északra: Charlottenburgtól délre a Spandaui erdő terül el: ettől délre pedig a Grundelwald, számos mulatóhellyel: délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, DK-en van még a nagy kiterjedésű Köhlische Heide.
Gazdaság
Berlin a 19. század vége óta Németország egyik jelentős ipari központja. A két német állam egyesítése a kelet-berlini ipar integrációjának gazdasági-társadalmi problémáival járt. Ma számos iparágban (elektronika, elektrotechnika, gyógyszergyártás, optikai cikkek, ruházati ipar, élelmiszeripar, élvezeti cikkek gyártása) kiemelkedően fontos.
Közlekedés
Berlin tömegközlekedése a német viszonyokhoz képest is fejlettnek mondható. A közösségi közlekedést az autóbuszokat, villamosokat és metróhálózatot (U-Bahn) is üzemeltető BVG [1]és a gyorsvasutat (S-Bahn) üzemeltető S-Bahn Berlin (DB) [2] látja el. Ezen két cég és a német vasúttársaság (DB) [3] Berlinben és környékén tarifaközösséget hozott létre. Így a városon belüli utazásra, akár a menetrendszerinti távolsági vagy regionális (RegionalBahn, RegionalExpress) vonatokat is igénybe lehet venni. A városban 15 S-bahn, 9 U-bahn, 22 villamos, kb. 150 autóbuszvonal üzemel. A város közlekedését elősegíti az A100-as számú városi autópálya is. Budapesttől eltérően a legnagyobb kereszteződésekben is lehet balra kanyarodni, amelyet a szembejövő forgalom és a város keleti felén a villamosforgalom is nagymértékben nehezít. Jelentős a város biciklistársadalma is. A kiépített kerékpársávoknak és a villamos-, U és S-bahn vonalakon engedélyezett kerékpárszállításnak köszönhetően.
Városrészek
Híres emberek
Itt születtek
- Alexander von Humboldt (1769–1859) tudós
- Joseph Mendelssohn (1770–1848) bankár, a Bankhaus Mendelssohn alapítója
- Hugo Preuß (1860–1925) jogász, a Weimari Alkotmány atyja
- Walther Rathenau (1867–1922) vállalkozó, politikus (DDP), a Weimari Köztársaság külügyminisztere
- Gustav Stresemann (1878–1929) Nobel-békedíjas (1926) politikus, birodalmi kancellár és külügyminiszter a Weimari Köztársaság idején
- Herbert Marcuse (1898–1979) német–amerikai szociológus és filozófus
- Marlene Dietrich (1901–1992) színésznő, énekesnő
- Werner Forßmann (1904–1979) orvos, a szívkatéter „feltalálója”
- Max Delbrück (1906–1981) genetikus és biofizikus, a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatója, orvosi Nobel-díjas (1969)
- Konrad Zuse (1910–1995) építész, az első működőképes számítógép megalkotója
- Helmut Newton (eredeti neve Helmut Neustädter, 1920–2004) fotóművész
Oktatás, kutatás
Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität, majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin).
Látnivalók
Múzeumok
1904-ben a Bode-Museums megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamon Múzeum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdülhaimid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Amman repülőtér közelében.
Sport
Olimpia
1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát. A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek:
Labdarúgás
A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett.
Testvérvárosai
Berlin testvérvárosai a következők:
Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal[2]:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
