Lübeck város Észak-Németországban. Schleswig-Holstein szövetségi tartomány második legnagyobb városa. Évszázadokig a Hanza-szövetség központja volt, és építészeti öröksége miatt a Világörökség része.
Fekvése
Lübeck a Trave folyó partján fekszik, Németország legnagyobb balti-tengeri kikötőjével. A Travét az Elba-Lübeck csatorna köti össze az Elba folyóval.
Története
700 körül szlávok telepedtek le Holstein keleti részén, és többek között megalapították Liubice települést, mintegy 6 km-re a mai városközponttól. A 10. századra jelentősége megnőtt, és egy várat emeltek, amelyet azonban 1128-ban rügeni szlávok leromboltak.
Lübecket 1143-ban alapította Holstein grófja. A város többször gazdát cserélt, majd Barbarossa Frigyes császár egy húsz főből álló tanácsot állított a város élére. A tanács a 19. századig fennmaradt, és mivel főként kereskedőkből állt, ez döntően meghatározta a város politikáját. 1226-tól szabad császári város lett. A 14. században a Hanza-szövetség legmeghatározóbb tagjává vált.
A Harmincéves háború (amelyben Lübeck semleges maradt) pusztításai és a transzatlanti kereskedelem felélénkülése miatt a Hanza-szövetség lassan lehanyatlott. 1806-ban Napóleon csapatai elfoglalták Lübecket. A város 1871-ben az újonnan alapított Német Birodalom része lett.
A II. világháború alatt Lübecket érte az első brit légitámadás Németországban: az 1942. március 28-i bombázás és az azt követő tűzvész elpusztított három templomot és az óváros egy részét is. A háború utáni évtizedekben a város lakossága jelentősen nőtt az NDK-ból érkező menekültekkel.
Nevezetességei
Lübeck főbb nevezetességei:
- Lübecki dóm: a 13-14. századból származó székesegyház.
- Marienkirche: a 13-14. században épült, a téglagótika stílusának szép példája
- Holstentor: az egykori négy városkapu egyike, a középkori várfalrendszer része
Híres lübeckiek